Híres emberek utolsó mondatairól gyakran cikkeznek újságok, ezeket többnyire illik fenntartásokkal kezelni. Van azonban pár, mára szállóigévé lett mondat, amelyeket a beszélő életművéhez hasonlóan megőrzött az emlékezet.
Ha ezekről a frappáns idézetekről ma már nem is tudjuk megállapítani, hogy valóságosak-e, vagy csak a képzelet szüleményei, akkor is felvetődhet bennünk a kérdés: illik-e ezeket ismernünk, szabad-e írni róluk? Úgy véljük, ezek a kérdések a halál tabusításából is fakadhatnak – más tematikájú aforizmák idézhetősége kapcsán általában kevésbé szemérmes az utókor. Szerintünk azonban fontos arra törekednünk, hogy minél emberibb, természetesebb módon, a lineárisan folyó élet mind szervesebb részeként beszéljünk, írjunk a halálról, jelenítsük meg azt.
Ebből az indíttatásból gyűjtöttük össze ezeket a híres vagy hírhedt utolsó mondatokat, némelyiket ezek közül biztosan ismerik az olvasók.
Az egykori brit miniszterelnököt és politikust, Winston Churchillt a mai napig az egyik legjobb stílusú politikusnak tartja a világ. A rá oly jellemző szellemes, csattanós mondatok halálos ágyán sem hagyták magára. Állítólag ennyit mondott, mielőtt kómába esett: „Úgy untat ez az egész.”
A kép forrása: http://www.urbanlegends.hu/
Bob Marley, mielőtt 1981-ben, 36 évesen rákban elhunyt, azt mondta fiának: „Pénzen nem veheted meg az életet.”
Sissi, a magyarok szívének királynője utolsó mondata nem az utókornak szánt bölcs üzenet volt: „Mi történt velem?” – kérdezte a királynő, miután Luigi Lucheni szívtájon szúrta őt Genfben. Magyarul tette fel a kérdést.
A rendkívül tehetséges mexikói festőművész, Frida Kahlo élete telis-tele volt élményekkel, tapasztalatokkal – pozitívokkal és negatívakkal egyaránt. Számtalan szeretője sem volt képes meddőségéből és betegségeiből fakadó fájdalmát enyhíteni. Utolsó mondata így szólhatott: „Remélem, hogy ez az utazás tele lesz boldogsággal, és soha többé nem kell visszatérnem ide.”
A kép forrása: https://remezcla.com/culture/largest-frida-kahlo-art-exhibit-40-years-chicago-2020/
A művészeknél maradva Oscar Wilde sajátságos utolsó mondatait is érdemes kiemelnünk. Dorian Gray megálmodójának szépérzéke írásaiból is kiviláglik, az említett műben különös műgonddal írja körül a lakóhelyek belsejét, mutatja be a berendezéseket, bútorokat. Nem csoda hát, hogy élete végén, egy párizsi hotelben is a szépérzéke tört utat magának: „Gyűlölöm ezt a tapétát! Kettőnk közül valakinek mennie kell!” – mondta, majd távozott az élők közül.
Marlene Dietrich német színésznő élete nehéz véget ért, előbb kerekesszékbe került, majd fekvőbeteg lett, megsüketült, és egyik szemére a látását is elveszítette. Amikor papot hívtak hozzá, az utolsó kenetet visszautasította. „Randevúm van.” – mondta az atyának.
Karl Marx, a kommunizmus atyja életét is karakán gondolatokkal zárta: „Menjen innen! –mondta bejárónőjének. – Az utolsó szavak olyan bolondoknak valók, akik életükben nem mondtak még eleget.”
