Az odafordulás gesztusai a személyre szabott gondoskodástól lesznek a legigazibbak és legjólesőbbek. Ma december 6-a van, Mikulás napja. Ebből az alkalomból ajándékozzuk meg olvasóinkat ezzel a kedves történettel.

 „A menyasszony szép virág, koszorúja gyöngyvirág

Az a boldog vőlegény ki azt mondja: az enyém” 

Nóra és Gergely sokat gondolkodtak azon, milyen köszönőajándékot adjanak násznépüknek az esküvőjüket követően. A más esküvőkön kapott meglepetéseket végiggondolva, amik ugyan egytől egyig szépek és kedvesek voltak, számukra mégsem elég személyesek, úgy döntöttek, keresni fognak valamit, ami sokat jelent nekik, és amivel személyesen is, érzelmileg is azonosulni tudnak. A heteken át tartó kutakodás az interneten azonban nem hozott eredményt: egy tárgyi ajándék sem felelt meg elképzeléseiknek.

Ekkor jutottak arra az elhatározásra, hogy az ajándékokra szánt összeget egy az ő megfogalmazásuk szerinti „szebb cél érdekében” a Magyar Hospice Alapítványnak adják, a mi munkánkat támogatják vele.

Ez a helyzet számunkra is új volt: megható és felemelő egyben. Nem csak azért, mert Magyarországon az, hogy jótékonyságot adunk/ kérünk ajándékba szeretteinktől még szokatlannak, meglepőnek számít, hanem azért is, mert ritkán tapasztaljuk, hogy olyanok gondolnak és áldoznak az életük utolsó szakaszában járókra, akik családjukon keresztül aktuálisan nem érintettek a hospice ellátásban.

„Virágos a fa teteje, koszorús a leány feje

Hullani kell a virágnak, esküdni kell a leánynak

Gyere rózsám, gyere már, mert a szívem téged vár

Téged óhajt, téged vár, téged csókolni nem kár.”

 A kép a Magyar Hospice Alapítvány tulajdona, felhasználása nem engedélyezett.