Varju Erzsi tíz éve dolgozik a Magyar Hospice Alapítványnál. Ennek legnagyobb részében otthonápolási csapatunkat erősítette.

Erzsi ápolói munkáját bő negyven éve kezdte. Eleinte gyermekápoló volt, Líbiában is dolgozott. Később, miután megszületett a lánya, lelkileg sokkal nehezebben viselte a beteg kisgyermekek látványát, ezért váltott, és lett felnőtt szakápoló. A Magyar Hospice Alapítványnál azóta dolgozik, hogy nyugdíjas lett.

A betegek otthonában Erzsi szakápolóként többek között infúziót köt be, sebet kötöz, felfekvést kezel. A gyakori kapcsolattartás okán Erzsi tudja meg legelőször, ha egy betegnek erősödnek a fájdalmai. Ilyenkor ő veszi fel a kapcsolatot alapítványunk valamelyik orvosával, aki módosít a gyógyszereken vagy az adagolásukon. Emellett sok hasznos, gyakorlati tanáccsal látja el a betegeket és családjaikat, és támogatja őket ebben a nehéz élethelyzetben. Amikor egy ápoltunk a legvégső stádiumhoz ér, az egyik legfontosabb segítség, hogy megnyugtassuk a családot. Ilyenkor gyakran felerősödik az aggodalom a hozzátartozókban, hogy azt és úgy csinálják-e, amit kell. Erzsi ha kell, minden nap beszél velük, megnyugtatja őket: igen, mindent megtesznek szerettükért.

Minden ápoló munkájában van néhány történet, amely aztán egy életre elkíséri őt. Erzsi két ilyen történetet idéz fel: Egy végstádiumos fiatal férfit kísért ápolóként. A férfi annyi idős volt, mint a fia. Az ő halála nagyon megviselte, jobban, mint más betegei elvesztése. Utána váltott félállásra. Azt mondja, nagyon fontos neki, hogy munka után még legyen olyan elfoglaltság, ami áthangolja őt, hogy ne azok a képek és gondok gomolyogjanak a fejében, amelyekkel napközben foglalkozik. Ezért ő soha nem megy este beteghez.

A másik megrázó történet az volt Erzsi számára, amikor egy olyan negyvenes éveiben járó nőbetegünket ápolta, akinek melldaganata felfedezésekor még gyógyítható lett volna, de nem vállalt semmilyen kezelést, mert csak az alternatív gyógyászatban hitt. Amikor hospice otthonápolásba került, akkor már nem tudott beszélni, dönteni, a család pedig ellenezte a fájdalomcsillapítók beadását. Azt mondták, ők így állapodtak meg. Erzsi tehetetlennek érezte magát. Azt mondja, pokoli volt nézni az asszony szenvedését, főleg úgy, hogy tudta, a fájdalomcsillapítással ennél sokkal többet segíthetnének neki.

Erzsi a munkájával járó megterhelést és nehézségeket kertészkedéssel és túrázással piheni ki, legkedvesebb szabadidős tevékenysége pedig a közös szőlőművelés gyerekeivel. Lánya borász, Köbölkúton van családi szőlősük, ahova Erzsi is sokszor beáll kapálni, szüretelni. Azt mondja, minden nehézség ellenére leginkább azért szereti az otthonápolást, mert úgy segíthet a betegeknek és a családoknak, hogy közben nem kell egy helyben töltenie a napját, és az idejét is maga osztja be.

---

A kép a Magyar Hospice Alapítvány tulajdona, engedély nélküli felhasználása tilos.