„Ha veszek egy könyvet, mindig először a végét olvasom el. Mert kiborítana, ha úgy halnék meg, hogy nem fejezem be a könyvet.” Genki Kawamura Ha a macskák eltűnnének a világból című kisregényében olvasható ez a mondat, amely valójában a Harry és Sally című filmből származik. A gondolat azonban igencsak figyelemreméltó.

Genki Kawamurát filmproducerként ismerik a világban, nálunk leginkább kisregényével robbant be az olvasók köztudatába. Az egyes szám első személyben írt, naplószerű történet egy harminc év körüli, agydaganattal diagnosztizált férfi utolsó életszakaszába enged betekintést. 

Egy magányos, név nélküli ember mindennapjairól olvashatunk, aki egyedül él Káposzta nevű macskájával. Édesanyja meghalt, édesapjával már nem beszél, barátai nincsenek. Bár gyakran úgy érzi, létezése értelmetlen, az élet értékét azonnal megérzi és megérti, amint szembesítik a súlyos diagnózissal.

A Ha a macskák eltűnnének a világból történetét egy a világirodalomból jól ismert probléma bonyolítja. A haldoklót meglátogatja az ördög és a következő ajánlatot teszi: minden egyes nap meg kell mondania, mi tűnjön el a világból ahhoz, hogy egy nappal hosszabb lehessen az élete.

Természetesen a kétségbeesése közepén csábító számára az ajánlat, ugyanakkor ahogy telnek a napok, és egyre nehezebb választásokkal szembesül, főhősünknek, s vele együtt nekünk, olvasóknak is egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy sem az időhúzás, sem a dolgok eltüntetése nem oldja meg a problémát. Mert a megoldás nem kívül keresendő. Vígaszt végül önmagában talál a férfi, ahogy útja végén szembenéz múltjával és persze saját magával. És a kezdeti kétségbeesés helyét lassan átveszi az elfogadás.

De a megbékélés nem adja könnyen magát. Főhősünkkel együtt rá kell jönnünk, hogy vannak helyzetek, amikkel sokkal nehezebb megküzdeni, mint ahogy azt elképzeltük, de muszáj. Mert bizonyos helyzetek megúszhatatlanok.

---

A kép forrása: https://www.jamvk.hu/2020/04/14/ha-a-macskak-eltunnenek-a-vilagbol/