Fájdalmak nélkül nem a halált várja az ember, hanem él

2020. június 19. 06:56 - Magyar Hospice Alapítvány

A Hospice Házban szinte mindig vannak gyönyörű, mosolygós idős betegek. A 83 éves Panni néni is ilyen volt, ezen a héten az ő emlékét szeretnénk egy kicsit felidézni olvasóinknak.

Panni néni mosolyogott. Pedig nem volt könnyű élete. 9 évesen elveszítette édesanyját, aztán édesapját. Árvaházba került, később a saját húga gyámja lett. Betegsége 73 éves korában kezdődött, mikor egy rutin tüdőszűrés során kiderült, hogy daganat van a bal tüdején. Megműtötték, és utána minden további kezelés nélkül 7 évig jól volt. Még akkoriban is, amikor egy kontroll alkalmával a hörgőin is találtak egy daganatot. Ekkor kemoterápiát javasoltak neki, de nem fogadta el, nem utolsósorban azért, mert nem fájt semmije.
Egy idő után azonban komoly fájdalmai lettek, és elkezdett elviselhetetlenül fulladni. Amikor emiatt kórházba került, ott azt mondták a fiának, Gábornak, hogy keressen helyet az édesanyjának, egyedül nem lehet őt otthon hagyni.
Ezután találtak ránk, a Budapest Hospice Házra.
Bekerülése másnapján a naptárába gyöngybetűkkel írta: „Személyzet, nővérek is kedvesek, a kert gyönyörű, a virágok mosolyognak.” Panni néni pedig minden nap visszamosolygott rájuk.
20190812_215515_1.jpg

Panni néni története gyönyörű példája annak is, hogy miért is valljuk a hospice-ban: „az életet sem megrövidíteni, sem meghosszabbítani nem szabad.”
Gábor mesélte, hogy édesanyjának otthon még rettenetes fájdalmai voltak, volt, hogy azt mondta: csak egy tűszúrást szeretne érezni és elaludni. Panni néni a Hospice Házban azonban sokkal jobban lett, mint ahogy megérkezett hozzánk, és ehhez természetesen nemcsak a virágok és a jó szó, hanem a szakszerű fájdalomcsillapítás is jelentősen hozzájárult.
És így, hogy már nem csak a fájdalomra kellett koncentrálnia, maradt energiája a családdal beszélgetni, várni a fodrászt, felidézni a múltat – és felkészülni a jövőre is, arra a pillanatra, amikor el kell mennie.
„Gondolok-e a halálra? Igen, sokszor. Hogy ez milyen érzés, azt nem tudom elmondani. A gondolataim most az unokáim körül forognak. Például hogy megérem-e azt, hogy a lányunokám férjhez megy” − vallotta be Panni néni, miközben mosolygott, és látszott rajta, hogy megnyugodott. Nem félt attól, ami várt rá.

---

A kép a Magyar Hospice Alapítvány tulajdona, engedély nélküli felhasználása tilos.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hospicehaz.blog.hu/api/trackback/id/tr5915815120

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása