Mi az, ami biztos?

2020. április 04. 07:06 - Magyar Hospice Alapítvány

Állítólag Benjamin Franklin egyszer ezt írta egy barátjának: „Ezen a világon semmi sem biztos, csak a halál és az adó.”

Úgy működünk, hogy folyamatosan megpróbáljuk bejósolni, mi történik majd a következő pillanatban. Az agyunk minden másodpercben tudattalanul is rengeteget dolgozik ezen. Amikor ez sikerül, az jó érzés, ugyanakkor meglepő, zavaró, ijesztő lehet, amikor nem tudunk biztosra menni. Például amikor éjszaka nem kapcsolunk villanyt, hogy álmosan lebotorkáljunk a konyhába, azt hisszük, hogy most kell egy nagyobbat lépni, elhagytuk az utolsó lépcsőfokot, de…hopp, mégsem.

Szóval úgy vagyunk kalibrálva (ki többé, ki kevésbé), hogy a biztos és a bejósolható a biztonságos is. Még akkor is, ha ez sokszor nem így van. Ez a mi evolúciós örökségünk. És akkor jön egy váratlan élethelyzet (elbocsátás, szakítás, betegség, baleset, jelen esetben egy világjárvány), és sokan azt érezzük, hogy

mégsem alakul minden úgy, ahogy terveztem,
mégsem tudok mindent kontroll alatt tartani,
mégsem csak mással történhet meg, és
mégsem vagyok mindenható.

Jajj!

Ha ez most nehéz, az természetes. De a krízis mindig lehetőség is. Például új erősségeket fedezhetünk fel önmagunkban: mennyire jól tudok már bútort szerelni, nem is tudtam, hogy ilyen jól főzök, ilyen praktikus, megfontolt vagyok bevásárlás közben, ma olyat magyaráztam el a gyereknek fizikából, amit anno én sem értettem.

A jövőt, a vírus terjedését, végét egy varázsütéssel nem tudom megváltoztatni, szeretteim és magam köré sem tudok egy buborékot varázsolni, a munkahelyem helyzetét sem tudom stabilizálni. Sajnos. Viszont meg tudok tenni minden tőlem telhetőt azért, hogy a biztonsági előírások és ajánlások betartásával vigyázzak magamra és mindenki másra is. Hogy abban és úgy segítsek szeretteimnek, ahogy kérik, ahogy szükségük van rá. Kinek egy kontaktmentes bevásárlással, kinek telefonos gyorssegéllyel a Zoom rejtelmeiről, kinek egy beszélgetéssel vagy egy kör honfoglalózással.

És mi az, ami még biztos? A családom és a barátaim szeretete. A testem. A szívem dobogása, a levegővételem, a lépéseim, ahogy megyek, hogy érzek és gondolkodom. A gravitáció. A nappalok és az éjszakák váltakozása. A madarak, a forgalom, a közeli építkezés beszűrődő hangja. Hogy ebben a helyzetben sem vagyok, vagy, vagyunk egyedül. Hogy ennek az állapotnak egyszer vége lesz.