Nem csak a sok beszélgetés és a közös érdeklődés, programok alakíthatnak ki kapcsolatot két ember között. A szövetséget néha egészen más alapozza meg…
A Budapest Hospice Ház falai már sok meghitt, szívszorító és vidám pillanatnak voltak tanúi az elmúlt másfél évtizedben, és sokféle embernek nyújtottak biztonságot és enyhülést.
Az egyik szobában egyszer két asszony, Piroska és Marika feküdt. Mind a ketten hasonló világlátású és habitusú - szerény, halk szavú, békés - emberek voltak. Keveset beszéltek, napjaikat általában pihenéssel és csöndes emlékezéssel töltötték.
Egy hétfő reggel Marika arra ébredt, hogy Piroska szokatlan, fájdalmas hangokat hallatott, és furcsán vette a levegőt. Hamarosan a napi vizit is elérkezett. Az ápolók és az orvos is azonnal észlelték a változást, amit néhány perccel korábban Marika is. Rögtön Piroska segítségére siettek, és mindent megtettek, amit egy ilyen helyzetben lehet.
Rövid idő elteltével Piroska fájdalmas hangjai elmúltak, és újra csendesen, egyenletesen, vette a levegőt. Amikor bementünk őt ellenőrizni, Marika megsúgta nekünk, hogy a maga módján ő is szeretne segíteni szobatársának: reggel óta sokat imádkozik Piroska fájdalmainak megszűnéséért.
A következő napon Piroska már nem volt a szobában. Csendben, Marika imája közben aludt el.
Ginkgo biloba a Hospice Ház kertjében. A fa a harmónia, az elválás és az egyesülés jelképe.
A kép a Magyar Hospice Alapítvány tulajdona, felhasználása engedélyköteles.
