Anna néni nemrég érkezett a Budapest Hospice Házba. Látszólag semmi komoly betegsége nincs, és legalább 20 évet letagadhatna a korából. Tavaly állapították meg nála, hogy daganatos beteg. Az orvosoknak nem is kellett elmagyarázniuk, hogy mi vár rá, műtét, kemoterápia, sugár, rögtön határozott nemet mondott és senki nem tudta erről lebeszélni. Elég sokáig nem volt szüksége komolyabb ápolásra, de betegsége lassan egy új stádiumba ért.

Soha semmi bajom nem volt, egyszer sem voltam kórházban, kivéve azt az 5 napot, amikor a lányomat szültem - meséli Anna. - A diagnózis után elhatároztam, hogy ebből én nem kérek, nekem ennyi elég volt. Nem akarom évekig húzni a szenvedést.
A lányom most megy nyugdíjba, a két unokám is nagy már, nincs miért éljek. A férjem 90 éves, eddig jó állapotban volt, de mintha ő is kezdene rosszabbul lenni. Múltkor is alig talált ide, pedig évtizedek óta itt lakunk a szomszédban. Kezd ő is lerobbanni.

Nem ismertem korábban a hospice ellátást, de mivel nem messze lakunk ide, és a lányom nap mint nap a ház előtt megy el, egy szép napon bejött, és elmondta, milyen helyzetben vagyunk. Mindenki nagyon kedvesen és szeretettel fogadta őt, elmondták, milyen lehetőségek vannak, hogyan tudnak segíteni nekem. Először otthonápolásról volt szó, de egyszer csak lett egy hely itt, felhívtak minket és felajánlották, hogy beköltözhetek.

A megérkezésemkor nem voltam túl jól, folyamatosan hányingerem volt, nem tudtam enni, gyenge is voltam, de az itteni gondoskodásnak köszönhetően jól vagyok. Minden tünetemet kezelik, megszűntek a fájdalmaim is. Ez több mint egy kórházi ápolás. Otthonos itt minden, a családom bármikor meglátogathat, és őszintén tudunk beszélni a helyzetemről. Gondoskodó a légkör is, bármit kérünk, megteszik, vagy igyekeznek teljesíteni a kérést. A hozzáállás más, ez teszi emberivé. Még több ilyen hely kéne a világba.

Nem, nem félek. Mitől kellene félnem? Miben kéne még reménykednem 86 évesen? Nekem ennyi elég volt az életből. Tudom, hogy én már életem végéig itt leszek, csak azt nem tudom, hogy ez még mennyi idő. Én egyetlen dolgot szeretnék csak: ne legyenek fájdalmaim, és hadd legyek békében, amíg élek. Itt mindkettőt megkapom. Mindenki kedves és tisztelettudó velem. Nem azt érzem, hogy idegen helyen lennék, hanem azt, hogy jó helyen vagyok. Ez nem olyan, mint egy kórház, sőt. Odafigyelnek rám, az orvosokat és az ápolókat is érdekli, hogy mi van velem, hogy vagyok.

Gondolom, hogy egyszer csak elalszom és vége lesz... Jó lenne, ha másoknak is ilyen vég adatna meg, mint amilyen nekem lesz.

Az illusztrációként használt kép a Magyar Hospice Alapítvány tulajdona, engedély nélküli felhasználása tilos.